2.rész

~Beatrix szemszöge~

Még most sem fogtam fel. AZ EGÉSZ NYARAT FENT TÖLTJÜK BUDAPESTEN!!! Sajna anyuék hamar elmentek, így ketten maradtunk. Azt mondták bármikor hívhatjuk őket és, hogy ők minden héten 2-szer fognak hívni. Még egy buliba is alig akartak elengedni. Nem tudom mi történt velük, de nem nagyon bánom. Szoszival szétnéztünk a házba. Aranyos ház, nem túl nagy de nekünk pont elég. A konyha rendesen fel van szerelve. Szerencsémre Sophie szeret sütni-főzni. Már párszor meg akart tanítani, de nem akartuk, hogy leégjen a ház. A nappaliban van a tv és vele szemben a kanapé. Oldalt helyezkedik el egy könyvespolc. Mintha olyan sokat olvasnánk. Most Szoszival nem közös a szobánk. Furcsa lesz újra külön szobában. 1 évig voltunk közösben. Az én szobám babarózsaszín, fehér csíkokkal. Lehet kislányos, de én nagyon szeretem ezt a színt. A tesómnak az alapszín fehér és azon világos rózsaszín virágok vannak. A vendégszoba fehér, bézs csíkokkal. Az előszoba is bézs színű. A ház kívülről fehér. A kert nem túl nagy. Csak egy hintaágy van benne és pár virág. A szomszéd házak is szépek. Látszik, hogy törődnek azokkal. Az utca is tiszta, és csendes. Szerintem tőlünk fog zengeni az egész. Idővel majd hozzá szoknak.

- Elmegyünk szétnézni?- kérdezte Szoszi.

- Mehetünk. De ne túl messze mert hulla vagyok- egyeztem bele.

- Ne félj én is. Megyek átöltözök és mehetünk is.

Én is elmentem felöltözni. Mivel június 16. van és rohadt meleg, ezért egy ujjatlant és egy rövid nadrágot vettem fel .

Szoszi egy egybe részes ruhát vett fel.

Ő valamiért szereti a szoknyát. Én ki nem állhatom. Túl messze nem mentünk el, de azt elmondhatjuk, hogy gyönyörű helyen vették meg a házat anyuék.

-Pár óra múlva-

-Nem érzem a lábam- nyavalygott Sophie.

- Én sem...Holnap találkozunk Maia-val?- kérdeztem

- Azzal a Maia-val aki év elején az osztálytársunk volt? - válasz helyett csak bólintottam- Még szép! Már najon hiányzik.

- Nekem is. Megyek is felhívom.- miután ránéztem az órára, rájöttem, hogy kicsit későre jár- Lehet inkább holnap.

- Miért?- kérdezte Szoszi.

- Mert talán éjfél van?

- Jesszus! Hogy telt el ilyen hamar az idő?- kérdezte.

- Nem tudom, de én megyek aludni. Joccakát.

- jóéjt- kiabált utánam Sophie.

Elvégeztem esti teendőimet és már be is dőltem az ágyba. Hamar sikerült elaludnom.

~Sophie szemszöge~

Sicúúú hamar elment aludni. Én is megfürödtem. Aludni még nem akartam, ezért gondoltam gépezek egy kicsit. Zene be, és facera fel. A hivatalos Hooligans oldalon képeket nézegettem. Gondoltam megnézem mikor lesz koncert. Holnap innen nem messze. Holnap sem fogunk unatkozni. Megnéztem hátha fent van chat-en Maia. Szerencsémre ő is kockul. Megpróbáltam vele értelmesen beszélni. Ha azt értelmesnek lehet nevezni, hogy a 2. kérdésem az volt, hogy „Féltestvérek lehetnek ikrek??”(bocsi Saci ezt nem bírtam kihagyni -szerk.) akkor én teljesen normális vagyok. Pár perc alatt meggyőztem, hogy jöjjön el holnap a koncertre. Jó kis nap lesz. Hajnal 2 van. Kikapcsoltam a gépet és mentem aludni. Kezdem feladni a reményt, hogy valaha is el fogok aludni hamar. Mindig az a nő belemászik a gondolataimba. Nem csoda, hogy délben keltem fel. Még így sem volt kedvem kikelni az ágyból. Hívogatott, hogy „Maradj még. Nem kell még menned”(ezt sem bírtam ki -szerk.). Nagy nehezen, de sikerült lemásznom a konyhába. Sicúúú már itta a kávéját.

- Jó reggelt -köszönt. Nem volt erőm kinyitni a számat és normálisan köszönni, ezért legyintettem.- Mára mit terveztél?

-Arra gondoltam, hogy a mai nap még városnézés lenne, holnap meg...- azt akartam, hogy meglepetés legyen ezért elhalkultam.

- Mit tervezel?- kérdezett Sicúúú azzal a 'már megint milyen hülyeséget találtál ki?' hangsúllyal.

- Nyugi nem fog fájni- belekortyoltam a kakaómba. Sosem szerettem a kávét.-Csak kicsit.

- Már félek...Akkor ma is elmegyünk sétálni?-kérdezte a kávémániás tesóm.

- Aham. Csak előtte megpróbálom rendbe szedni magam.

- Sok sikert- mondta Sicúúú.

- Én is szeretlek- ordítottam vissza neki a lépcsőröl. Imádom áztatni a bőrömet, de mivel most nincs olyan sok időm ezért csak lezuhanyoztam. Hajamat szépen kifésültem és egy egyszerű kontyba fogtam. A sminkeléssel sem töltöttem el sok időt. Csak a szemceruzát és a spirált vettem használtba. A ruha kiválasztása már nehezebb volt. Végül egy sima fehér ujjatlant és egy rövid farmert vettem fel pár kiegészítőkkel.

(Csak cipővel és nem papuccsal- szerk.)

Miután lecsoszogtam a lépcsőn levágódtam a kanapéra. Még Sicúúú nem készült el. Gondoltam bekapcsolom a tv-t. Elkezdtem váltogatni a csatornákon, míg az egyiken meg nem akadt a szemem. 

Most ennyi lenne de a kövi rész már nem  lesz ennyire unalmas..

1. rész

~Sophie szemszöge~

- Már is megyek- kiabáltam le Nettinek. Úgymond az új anyukámnak. Olyan furcsa. Megint van anyukám, apukám és egy testvérem. Mint régen. Újra szerető család vesz körül.

- Végre, hogy leértél mi tartott ilyen sokáig?- nyavajgott a nővérem, Beatrix.

- Nyugi már kicsit elgondolkoztam..- mentegetőztem.

-Most már induljunk!- állt közénk apu azaz Alex. -el fogunk késni!

-Mi sosem késünk, mindig a többiek érkeznek túl korán – szólalt meg Netti. Valahogy neki mindig igaza van. Éppen nagyihoz indulunk. Elvileg az egész család ott lesz.

-Pár óra múlva-

- Ez a család sem komplett...- dőltem hátra kocsiban. Szerencsére már hazafelé.

- Nyugi, most még normálisak is voltak- mondta Alex.

- Milyenek szoktak akkor lenni?!- tettem fel a kérdést halkan.

- Ne félj ennél csak hülyébbek- nyugtatott meg Sicúúú. Hát mit ne mondjak nagyon megnyugodtam. A kocsiban több beszélgetés nem is volt. Az egész úton zenét hallgattunk. Sicúúú-val ugyanazt az együttest szeretjük. Ezt mondhatni szerencsének mert így nem veszünk össze, hogy mit hallgassunk. Imádunk veszekedni. Még azon is összeveszünk, hogy ki menjen be először az ajtón. Hát igen...az ajtón sikerült megint összevesznünk.

- Lányok, ti javíthatatlanok vagytok- röhögött Alex.

-Tudjuk – mondtuk egyszerre Beatrixal, majd mi is röhögésben törtünk ki. Miután kiröhögtük magunkat elindultunk a szobánk felé.

- Fél óra múlva gyertek le, mert beszélni szeretnénk veletek- szólt utánunk Netti komoly hanggal.

- Basszus mit csináltunk már megint?- kérdezte tőlem a tesóm. Válaszul csak megráztam a fejemet. 30 perc hamar elment. Mi egy percet sem unatkoztunk, mert egymást kezdtük el verni zoknival ( nem bírtam kihagyni- szerk.).

- Itt vagyunk!- kiáltotta el magát Sicúúú- mi is lenne olyan fontos?

- Üljetek le- mondta apu.

- Ez jól kezdődik...-mondtam.

- Nyugi Szoszi ez tetszeni fog. Mivel már 18 évesek vagytok azaz valaki 1 év múlva- itt rám nézett- Szeretnénk, ha a nyarat Budapesten töltenétek nélkülünk. Nem rég vettünk ott egy házat, amiről ti nem tudtatok. Már nektek is kijár a szórakozásból, hisz eddig nem sok helyre mehettetek el. Holnap felviszünk titeket, szóval futás bepakolni 2 és fél hónapra- fejezte be mondandóját Alex.

- Ez komoly?- Sicúúú nem nagyon akarta elhinni. Én megszólalni sem tudtam.

- Igen.

- És hogy-hogy?-kérdeztem, hisz eddig mindentől féltettek minket.

- Kíváncsiak vagyunk boldogultok-e ketten, hisz szeptemberben együtt mentek fősulira.

- Ez teljesen biztos?-hitetlenkedett Sicúúú.

-Ha még egyszer megkérdezed biztos nem engedünk el titeket- emelte fel hangját Netti.

- Oké ...akkor megyünk is pakolni- fogtam meg nővérem kezét és felrángattam a lépcsőn egyenesen a szobánkig.

- Még mindig furán hangzik- mondta Sicúúú.

- Hidd el nekem is, de az egész nyarat fent töltjük Budapesten- a végén már sikítozva mondtam.

- Ez lesz a legjobb nyár- most már Sicúúú is felfogta.

A pakolás közben a szoba nem úgy nézett ki mint egy normális szoba (én is szépen tudok fogalmazni- szer.). Inkább a boltokban az egymásra gort ruhák halmazára hasonlít. Majd rendet rakunk...majd. Mind a ketten rohadt sok ruhát raktunk be. Miután végeztünk a pakolással letusoltunk és elmentünk aludni. Sicúúú hamar elaludt. Nekem már nehezebb volt. Végig azon kattogott az agyam, hogy Stella ne tudja meg, hogy fent vagyok Budán. Mivel tudtam, hogy így nem fogok hamar elaludni valami máson kezdtem el gondolkodni. A legjobb gondolattal aludtam el, ami nem más volt, hogy így sok Hooligans koncertre fogunk eljutni. Azt nem gondoltam, hogy hajnal 6-kor keltenek fel minket. A szoba közepén Sicúúú-val szembe álltunk.

- Akkor nem csak én nézek úgy ki mint egy zombi. - nyugtattam meg magam.

- Már kora reggel is ilyen kedves vagy?- motyogta Sicúúú.

Felöltöztünk, megmosakodtunk és már indultunk is. Egész úton zenét hallgattunk. A kocsiban nem vagyunk valami beszédesek. Több mint 2 óra kocsikázás után odaértünk. Az utca csendes és nyugodt. A ház nem csak kívülről, de belülről is gyönyörű volt. A bézs és fehér színek voltak előnyben. Az én szobámban a fal fehér és világos rózsaszín színű. Sicúúú szobája babarózsaszín, csak azért mert az olyan cuki (ismerős- szerk.). Netti és Alex hamar itt hagytak minket. Adtak két puszit, mondták, hogy vigyázzunk magunkra és már el is tűntek.

- Felejthetetlen nyarunk lesz- mondtam és megöleltem Sicúúú-t.

- Az biztos- bezártuk az ajtót és elindultunk jobban szemügyre venni a házat. 

 Egyenlőre ennyi a kövi még unalmas lesz de utána már érdekesebb