1. rész

~Sophie szemszöge~

- Már is megyek- kiabáltam le Nettinek. Úgymond az új anyukámnak. Olyan furcsa. Megint van anyukám, apukám és egy testvérem. Mint régen. Újra szerető család vesz körül.

- Végre, hogy leértél mi tartott ilyen sokáig?- nyavajgott a nővérem, Beatrix.

- Nyugi már kicsit elgondolkoztam..- mentegetőztem.

-Most már induljunk!- állt közénk apu azaz Alex. -el fogunk késni!

-Mi sosem késünk, mindig a többiek érkeznek túl korán – szólalt meg Netti. Valahogy neki mindig igaza van. Éppen nagyihoz indulunk. Elvileg az egész család ott lesz.

-Pár óra múlva-

- Ez a család sem komplett...- dőltem hátra kocsiban. Szerencsére már hazafelé.

- Nyugi, most még normálisak is voltak- mondta Alex.

- Milyenek szoktak akkor lenni?!- tettem fel a kérdést halkan.

- Ne félj ennél csak hülyébbek- nyugtatott meg Sicúúú. Hát mit ne mondjak nagyon megnyugodtam. A kocsiban több beszélgetés nem is volt. Az egész úton zenét hallgattunk. Sicúúú-val ugyanazt az együttest szeretjük. Ezt mondhatni szerencsének mert így nem veszünk össze, hogy mit hallgassunk. Imádunk veszekedni. Még azon is összeveszünk, hogy ki menjen be először az ajtón. Hát igen...az ajtón sikerült megint összevesznünk.

- Lányok, ti javíthatatlanok vagytok- röhögött Alex.

-Tudjuk – mondtuk egyszerre Beatrixal, majd mi is röhögésben törtünk ki. Miután kiröhögtük magunkat elindultunk a szobánk felé.

- Fél óra múlva gyertek le, mert beszélni szeretnénk veletek- szólt utánunk Netti komoly hanggal.

- Basszus mit csináltunk már megint?- kérdezte tőlem a tesóm. Válaszul csak megráztam a fejemet. 30 perc hamar elment. Mi egy percet sem unatkoztunk, mert egymást kezdtük el verni zoknival ( nem bírtam kihagyni- szerk.).

- Itt vagyunk!- kiáltotta el magát Sicúúú- mi is lenne olyan fontos?

- Üljetek le- mondta apu.

- Ez jól kezdődik...-mondtam.

- Nyugi Szoszi ez tetszeni fog. Mivel már 18 évesek vagytok azaz valaki 1 év múlva- itt rám nézett- Szeretnénk, ha a nyarat Budapesten töltenétek nélkülünk. Nem rég vettünk ott egy házat, amiről ti nem tudtatok. Már nektek is kijár a szórakozásból, hisz eddig nem sok helyre mehettetek el. Holnap felviszünk titeket, szóval futás bepakolni 2 és fél hónapra- fejezte be mondandóját Alex.

- Ez komoly?- Sicúúú nem nagyon akarta elhinni. Én megszólalni sem tudtam.

- Igen.

- És hogy-hogy?-kérdeztem, hisz eddig mindentől féltettek minket.

- Kíváncsiak vagyunk boldogultok-e ketten, hisz szeptemberben együtt mentek fősulira.

- Ez teljesen biztos?-hitetlenkedett Sicúúú.

-Ha még egyszer megkérdezed biztos nem engedünk el titeket- emelte fel hangját Netti.

- Oké ...akkor megyünk is pakolni- fogtam meg nővérem kezét és felrángattam a lépcsőn egyenesen a szobánkig.

- Még mindig furán hangzik- mondta Sicúúú.

- Hidd el nekem is, de az egész nyarat fent töltjük Budapesten- a végén már sikítozva mondtam.

- Ez lesz a legjobb nyár- most már Sicúúú is felfogta.

A pakolás közben a szoba nem úgy nézett ki mint egy normális szoba (én is szépen tudok fogalmazni- szer.). Inkább a boltokban az egymásra gort ruhák halmazára hasonlít. Majd rendet rakunk...majd. Mind a ketten rohadt sok ruhát raktunk be. Miután végeztünk a pakolással letusoltunk és elmentünk aludni. Sicúúú hamar elaludt. Nekem már nehezebb volt. Végig azon kattogott az agyam, hogy Stella ne tudja meg, hogy fent vagyok Budán. Mivel tudtam, hogy így nem fogok hamar elaludni valami máson kezdtem el gondolkodni. A legjobb gondolattal aludtam el, ami nem más volt, hogy így sok Hooligans koncertre fogunk eljutni. Azt nem gondoltam, hogy hajnal 6-kor keltenek fel minket. A szoba közepén Sicúúú-val szembe álltunk.

- Akkor nem csak én nézek úgy ki mint egy zombi. - nyugtattam meg magam.

- Már kora reggel is ilyen kedves vagy?- motyogta Sicúúú.

Felöltöztünk, megmosakodtunk és már indultunk is. Egész úton zenét hallgattunk. A kocsiban nem vagyunk valami beszédesek. Több mint 2 óra kocsikázás után odaértünk. Az utca csendes és nyugodt. A ház nem csak kívülről, de belülről is gyönyörű volt. A bézs és fehér színek voltak előnyben. Az én szobámban a fal fehér és világos rózsaszín színű. Sicúúú szobája babarózsaszín, csak azért mert az olyan cuki (ismerős- szerk.). Netti és Alex hamar itt hagytak minket. Adtak két puszit, mondták, hogy vigyázzunk magunkra és már el is tűntek.

- Felejthetetlen nyarunk lesz- mondtam és megöleltem Sicúúú-t.

- Az biztos- bezártuk az ajtót és elindultunk jobban szemügyre venni a házat. 

 Egyenlőre ennyi a kövi még unalmas lesz de utána már érdekesebb